Mindig akadnak olyan játékosok, akiktől az ember elles valamit, amit a későbbiekben „beépít” a saját játékába. Én szerencsésnek mondhatom magamat, rengeteg "nagynevű" játékossal találkoztam, akik szupersztárnak számítanak a mi kis sportágunkban. Finn, cseh és svájci válogatottakkal rohangáltam együtt a pályán, és állítom, hogy a legjobb lett és lengyel származású játékos is a csapattársam volt. A lett leányzónak leginkább a mentalitása az, ami kitűnt a többiek közül. Ő kicsit a „szarok a világba, én vagyok a király” típusú egyéniség. Mindezek mellett a pályán kívül is elég egyedi a stílusa, de most maradjunk csak a pályán nyújtott teljesítményénél. Ha sikerül úgy gólt lőnöm, hogy a jobb szélen elviszem a védő mellett a labdát, a kapu előtt pedig fonákkal áthúzom tenyeresre és fellövőm a hosszú felsőbe, akkor mindig rá gondolok. Ez volt az ő specialitása. :) Sajnos nekem nem sikerült túl jól elsajátítanom ezt a lövéstechnikát... :)

Laura Kokko. A finn válogatott egykori csapatkapitánya. Egy vadállat. Na jó, ilyet nem mondunk senkire... de tényleg az. :) Képes volt egyetlen egy harmad alatt elkápráztatni úgy, hogy pont ezért mérges is voltam rá, ugyanis elég rendesen szívatott. Tőle olyat tanultam, amit a mai napig használok a pályán. Amikor hátra kerül a labda hozzám, esetleg cserélnek a csapattársaim, nem viszem a kapu mögé a lasztit, hanem előrébb maradok, a kapu előtt és „ijesztgetek”. Két lépés előre, mintha elindulnék, de közben csak a csatárokat zavarom össze. Egy lövőcsel, mintha előre ívelném, de nem teszem. Itthon általában bejön. :) Olyan hatásosan csinálta, hogy mindig azt hittem, na most megindul és végig viszi a lasztit. Tetszett nagyon. Amellett, hogy nyilván nagyon zavart, hogy a kis szemüveges, vékonyka csajszi tulajdonképpen kötélen vonszolt és "játszadozott velem". Még ezen a meccsen eltörte az egyik csapattársam orrát, úgyhogy végleg beírta magát az emlékezetembe. Remek játékos, szerettem ellene játszani.
Sandra Dirksen. Évekig a Nationalelf karszalagját viselte. Sári Szilvi. A magyar válogatott volt csapatkapitánya. Mind a két játékosra példaképként tekintettem. Tyúkanyók. A maguk módján. Remek csk-k voltak. Már azzal magukra vonták a figyelmet, ahogy besétáltak a pályára. Aztán amikor megszólaltak, az egész csapat rájuk figyelt. Tisztelte őket mindenki.
Sandra testalkatilag Kokko ellentéte volt. Nagydarab, tömör izom. Közel 3 évig a céljaim között szerepelt, hogy szabályosan kilökjem a palánkon kívülre. Az én 160 centim és az 50 kilóm az ő 175 centije meg 70 kilója ellen. Álomvilág. Egyszer viszont sikerült kizökkentenem az egyensúlyából. És bár nem esett ki a palánkon kívülre, de megbillent és az egyik lába a palánkon kívülre került. :D Büszke voltam magamra, mit ne mondjak. Ez egy remek meccs volt, Laurától ezen a meccsen tanultam a fentebb leírtakat, félig elértem a célomat, adtam egy remek gólpasszt, és még nyertünk is 4-2-re. Az egyetlen negatívum Flo törött orra, de mára már az is begyógyult... :)
Szilvi. Az eddigi pályafutásom során ő volt az egyik, akit igazán nagyra tartottam. Sőt az elején szinte "féltem" tőle. Ő volt a "nagy Sári Szilvi, a válogatott legjobb kapusa". Izgatott voltam, amikor találkoztam vele. Ő biztosan nem tudta, hogy ki vagyok, de én nagyon jól tudtam, hogy ő kicsoda. :) Felnéztem rá. Ha csak egyszer azt mondta, „ügyes voltál Nicole”, akkor napokig ez járt a fejemben és mosolyra kerekedett az arcom. Ennyit ért a szava. A kapuból olyan magabiztosságot sugárzott, hogy egy percig nem féltem tőle, mi lesz, ha hátul hibázunk. Majd a Szilvi megoldja. És meg is oldotta. Szilvit már 21 évesen "legendaként" kezelték itthon. Megjárta a svéd bajnokságot, de egy picit sem szállt el ettől, éppen ezért igazi példaképként szolgált a fiatalok számára. Élmény volt vele játszani. Nem is tudom, a pályán vagy a pályán kívül kaptunk tőle többet. Hihetetlen jó mentalitással rendelkezett. Összefogta a csapatot és képes volt hatással lenni a körülötte lévőkre. Szerintem még a nézőkre is. :) Sajnos az ilyen „típus" mára már hiánycikk Magyarországon. :(
Rebecca Hermann. Róla már biztosan írtam a másik oldalamon. Most viszont nem írok róla többet, ugyanis egy másik témában őt hoztam fel példaként, úgyhogy majd ott kifejtem, mi mindent kaptam és tanultam tőle a Svájcban töltött 3 évem alatt... :)